South West Studies és vegyesbefőtt

South West Studies
Otthon, édes otthon. Elérkezett az idő, amikor ez a sóhajtás is megszületik, és az otthon az uwc-t jelöli. Egy hete az elsőévesek újra összepakoltak, és nekivágtak az egy hetes őszi tanulmányi útnak, egyedül hagyva az másodéveseket, akikre a Survival Week várt. 7 féle út közül választhattunk, szerencsére megkaptam az első választásom, így a fantasztikus, szuper, elmondhatatlanul jó, kimerítő, tanulságos, pihentető.....Land of Enchantment tripre mehettem. 13-an a két kísérőtanár, Susie és Sharon indultunk el szombat reggel.
1. nap
Albuquerque felé vettük az irányt, hogy megnézzük a homecoming focimeccset, ami az idény első focimeccse, és a házigazda csapatnak presztízs kérdés a győzelem. Az host Új-Mexikói Egyetem csapatával a vendég Nevadai Egyetem csapott össze. A mérkőzés előtt belekóstolhattunk szó szerint az amerikaiak focijának miliőjébe. A parkolóhelyek zsúfolásig megteltek, és a szurkolók helyben rögtönzött BBQ-val alapozták meg a hangulatot. A meccs előtt a csapatok felvonultak (félelmetes milyen magasak :) az egyetem zenekarának és pompomlányainak kíséretében. A házigazda csapat a LOBOS nevet viseli, ami spanyolul farkast jelent, így természetesen a kabalaállatuk a farkas. (Egy szelídített farkas is a tagja volt a felvonulásnak...) Maga meccs rendkívül hosszadalmas, és nem olyan mozgalmas, mint a soccer. Vizuális kihívás mindenre egyszerre odafigyelni, ami a pályán történik: játék, pompomlányok, zenekar, kivetítő, eredményjelző tábla. A szabályok megértésében igencsak rászorultam az amerikai társaim magyarázatára, de azt hiszem az alapokkal tisztába kerültem. A meccs 15 perces negyedekből állna, de az órát kb 3 másodpercenként lestoppolják, és amíg kiderítik mi is történt nézheted a reklámokat a kivetítőn. Félidőben visszamentünk a szállásunkra, ami egy a város közelében kemping volt. (A meccset egyébként elvesztette a házigazda csapat, mint később kiderült.) Sátrakban aludtunk, és az élelmezésünkről minden étkezéskor a 3 konyhacsapat egyike gondoskodott. Így esett, hogy megtanultam amerikai palacsintát sütni és BBQ pirítóst készíteni.

2. nap
Egy vulkanikus hegy, Tent Rocks szikláit hódítottuk meg. A hegy sátrakat formázó sziklaformációiról kapta a nevét. A hét két leghidegebb éjszakáját töltöttük a következő szálláson. 5 réteg ruha és ahálózsák mentett meg a fagyhaláltól (túlzás, de a megfázástól biztos:) Este élmény volt kesztyűbe fagyott újakkal unózni, és leforrázni magam teával :P

3. nap
5:20-kor keltünk, hogy időben odaérjünk Taos Puebloba, a Saint Geronimo fesztiválra. Taos Pueblo az egyike a 17 új-mexikói bennszülött városkáknak, ahol még mindig őrzik őseik kultúráját a lakók. Nem vihettünk magunkkal semmilyen kép- vagy hangrögzítőeszközt. Sharont idézve a dolgok Taosban csakúgy megtörténnek, ami igazolódni látszott, ugyanis a futóverseny is később kezdődött, mint amiről tudtunk, és a délutáni program is csúszott vagy 2-3 órát. A futóversenyen a közösség férfi tagjai vesznek részt minden korosztályból. Testüket fekete-fehérre, vagy piros-fehérre festik, attól függően, hogy milyen szerepet töltenek be a falu életében. A feketék a bohócok, a pirosak pedig a mezőgazdasági munkában vesznek részt. A versenyen a falu két "klánja" feláll egymással szemben és felváltva indítanak egy-egy futót. Közben a lányok-asszonyok a sárkunyhók tetejéről figyelik az eseményeket. Az éppen sorra kerülőt vonyítással-kiabálással biztatják a futásra. Miután az utolsó férfi is sorra került az nők nassolni valót dobálnak közéjük.
Egy mexikói gyorsétteremben ebédeltünk, megnéztük a Rio Grande szakadékát, majd az Earthship múzeumba látoggatunk el. Új-Mexikó egyre népszerűbb azok számára, akik el karnak bújni a társadalom forgataga elől, lévén ritkán lakott. Számos hollywood-i filmsztár talált itt otthonra. Az újonnan épülő házak között azonban új trend mutatkozik. Használt anyagok (gumiabroncs, fémdobozok, üvegek) adják az építőanyagát az épületeknek, és egyéb tekintetben teljesen úgy működnek, mint az Európában teret hódító passzív házak- minimális vagy zérus károsanyagkibocsátás, nap- és szélenergia felhasználás, esővízgyűjtés, stb. Délután visszatértünk Taosba, ahol már javában elkezdődött a vásári forgatag. A bohócok körbe-körbe járkáltak és riogatták a helyieket és érdeklődöket egyaránt. Az árusoknak a hagyomány szerint, le kell takarni a portékájukat és ételt tenni rá, különben a bohócok az árujukat viszik el. 5 óra körül a vásártér közepére felállított faoszlopra terelődött a figyelem. Leginkább a mi májusfánkhoz tudnám hasonlítani. A tetejére ételt, és egy leölt bárányt akasztottak, és a falu férfiai közül valakinek le kellett hoznia őket. Este Sharon testvérénél vacsoráztunk, majd tábortüzet gyújtottunk.

Esővízfelfogó-csatorna

Ki gondolná, hogy gumiabroncsokból épült?

4. nap
Az utazás napja, 6 órát töltöttünk a buszon. Az utat megszakítottuk egy bowlingjátszmával és pizzázással. Átutaztunk Billy the Kid városán, egy régebben nukleáris kísérletekre használt völgyön, és az amerikai légierő bázisának vidékén is. A hírek eléggé megráztak bennünket; az amerikai kormány csökkenteni szeretné a kiadásait, ezért határozatlan időre bezárták a nemzeti parkokat. A következő napokban pont nemzeti parkokat látogattunk volna meg, így változtatni kellett a terven. Este végre egy melegebb kempinghelyen aludtunk, és csillaglesre indultunk lefekvés előtt. A csörgőkígyókra figyelmeztető táblák csak egy "kicsit" rémítettek meg.
5. nap
Reggel a csapat egy részével túrázni indultunk, aztán irány White Sands! DE, mivel nemzeti park, csak a kerítésen kívülről nézhettük a homokbuckákat, és csak imitálni tudtuk a homokszánkózást. Sebaj, ehelyett az New Mexico Space Múzeumot látogattunk meg, és megnéztünk 2 filmet a Planetáriumban. A Brantley Lake-nél folyattuk volna a kempingezést, de irányt kellett változtatnunk, így Roswell közelében vertünk tábort este. Éjszakára el kellett rejtenük az ételeket a mosómedve-kolóniák elől.

6.nap
A táborhely egy tó partján feküdt, így reggel úszkálással kezdtünk. A tó vize gyönyörű tiszta, és meglepetésemre sós volt. 2 teknőst is sikerült megfigyelnünk. Ha Roswell, akkor UFO múzeum! Hihetetlen, hogy az egész város gazdasága és arculata az ufó-történetre van alapozva. Délután a New Mexico State Fairt néztük meg, ami egy olyan igazi amerikai élmény volt- cowboyok, marhák, disznók, csirkék, nyulak, spánielhosszúságú fülű kecskék és bárányok tömgkelegével volt szerecsém találkozi. A különféle sátrak közül legjobban az Arts and Craft tetszett, ahol az egyes művészeti ágakban kiírt versenyek dobogósainak művét állították ki. A vásárok elengedhetetlen fast-ridejaira is korlátlan jegyet kaptunk.

Amit White Sandből láttunk...

Nosztalgia :)

7. nap
3,5 órás buszút után megérkeztünk az utolsó állomásunkhoz, Blue Hole-hoz, ami egy 40 méter mély, kristálytiszta vizű medence. 3-4 magasról lehet beleugrani a 61 °F-es vízbe. Nagy nehezen rávettem magamat az önmerénylésre, és a nigériai társammal együtt belevetettük magunkat fagyasztó élménybe. Az esés a legjobb rész, amikor megérkezel nem igazán érzel fájdalmat, vagy hideget, túl gyorsan történik minden. A legkétségbeejtőbb az idő, ami a megérkezés a felszínre jutás között telik el. A hideget csak a napvilágra jutáskor kezdtem érezni, és olyan serkentően hatott rám, hogy egyéni rekorddal tempóztam ki vízből. Késő délután begördültünk a campusra.

Hihetetlen, de én is leugrottam :D

1 hét múlva negyedéves vizsgák következnek és a tantárgyaimon csak most változtattam, így van miért aggódnom. Az anyanyelvi angol helyett magyar önmagamat tanítom tantárgyam lesz, ami 1 éves. A az angolt pedig a spanyol helyett fogom tanulni. Az európai kulturális hétre is gőzerővel készülünk, így a következő hetekben egy kicsit elhallgatok a blogolással.
A következő sorok még a SWS előtt íródtak
Éljen, éljen, van pár percem írni. Most kivételesen haladjunk visszafelé az időben a közelebbi múlttól. Az elmúlt hétvégére koncentrálódott az éves programjaink jelentős hányada. Vasárnap minden koleszépület megtartotta az év első kolesznapját. A mi dormunk a koleszanyánál gyümölcssalátát és amerikai palacsintát készített (a palacsintasütésből én is kivettem a részem), aztán karaokeztunk és egy csapatépítő játékkal fejeztük be az összejövetelt. A nap többi részét a szobafelem átrendezésével töltöttem, szerencsére segítő kezek mindig akadnak egy kollégiumban :) Szombaton tartották meg világszerte az uwc-iskolák az első uwc napot. Hozzánk egy amerikai alumni-tag érkezett, és az ultimate (frizbi) összekovácsoló erejéről győzött meg bennünket egy reggeli meccs keretében. Este pedig elérkezett a Buddy Dance ideje! Minden másodéves választott magának egy elsőévest az ellenkező nemből, és egy héten keresztül titokzatos üzeneteket és ajándékokat küldött neki. Egyik nap például teljesen váratlanul feldíszítve találtam a szobámat, aztán meg az egyik másodéves küldönc bekopogtatott egy pass-down (másodévesről elsőévesre szálló tárgy vagy tisztség) gorillával. Az utolsó levélben amit kaptam, a találka helyszínét is időpontját is megtudtam: este 10, kastély előtti zászlóstér. Meglepetésemre kiderült, hogy 4 másik elsőévessel egy buddy-csiportba kerültem. Bandanakat kellett keresnünk, bekötnünk velük a szemünket, aztán kézenfogva várni egy örben, hogy a buddy-aink előjöjjenek. Bevezettek bennünket a kastély egyik szobájába, aztán leleplezték a termet. Pazar vacsival készültek, de legjobban az osztrák másodéves lány otthonidéző császármorzsa (én csak smarninak ismerem) különlegessége hatott meg... :P Pénteken a Global Issues során egy afganisztáni másodéves, a community work crew, és az előbb említett alumni beszámolóját.

Buddy-k