Welcome

A kastély

És már vasárnap van! Rendkívül gyorsan repül az idő... Másfél hete még otthon pakoltam a bőröndömet, meglehetősen rossz lelki és mentális állapotban köszönhetően a súlykorlátnak és a hiányzó felszerelésnek. Szombaton reggel indultunk autóval Łódzba, az egyik évfolyamtársammal találkoztam még mielőtt elrepültünk volna. Hétfőn hajnali negyed kettőkor keltem, fél háromkor indultunk tovább Varsóba , és 6:50-kor már a gépen ültem. A reptéren rendesek voltak hozzám, a 12,8 kg-os kézi poggyászomnak, hegedűmnek, és az elvileg már fel nem engedhető harmadik táskámnak megkegyelmeztek. Air France-szal repültünk Párizsig, ahol kiderült, hogy késni fog a Salt Lake City-be induló gépünk. Never mind, we'll manage... Legalábbis azt hittem.. Párizsban összefutottunk 3 dán évfolyamtársammal is. A tengerentúli járaton a 10 és fél órát  még úgyis nehezen viseltem, hogy közben folyton azon fáradozott a legénység, hogy minél kellemesebbé tegyék az utunkat. Kaptunk párnát, takarót, szuper ebédet, és uzsonnaszerűséget (az adag vacsorának is elment volna) kétszer is. A menüt is kiválaszthattuk előre az interneten... 4 filmet is levetítettek, mind tipikus amcsi movie :) Salt Lake City-be késve érkeztünk, átrohantunk az ellenőrzéseken, futottunk, tényleg mindent megtettünk, még kiabáltunk és integettünk is a hölgynek, aki a connecting flightokra terelte a népet, de 5 m-rel a cél előtt becsapta előttünk az ajtót, és elment... Pech... Miután visszajött persze elnézést kért, de ez rajtunk nem sokat segített. 7 órát kellett dekkolnunk a következő járatig, ami este 10-kor indult. Ekkor már a fáradtságnak azon a szintjén voltunk, hogy a reptér padlóján vettetünk ágyat, és próbáltunk aludni. Éjféltájt értünk Albuquerquebe, a suli minibuszt küldött értünk. Hajnali 3-kor parkolt le a késők járata a suli udvarán, utolsóként érkeztünk. Számoljunk csak! Ekkor már kb. 33 órája nem aludtam. A roomiem szuper rendes volt, és megvárt. Hihetetlen milyen nyitottsággal fogadtak bennünket. A Kilimanjaro dormba kerültem (összesen 6 dorm van, egy fiú és egy lány a kastélyban, és még 2 másik lány, és fiú lejjebb, a sportpálya körül) és a szobatársam egy kínai lány. Az ablakom a sportpályára és a környező hegyekre néz. Kedden szellemként jártam-keltem az alváshiány miatt. Rengeteg ismerkedős feladat, a sulit bemutató előadások, hallway-meetingek, stb. az elmúlt hét mérlege.

Az éghajlat sokkal sokkal szárazabb, mint otthon, ráadásul a magasságkülönbség is megterhelő- egyrészt a kevesebb oxigén, másrészt az erősebben sütő nap miatt. Csütörtökre le is betegedtem, valószínűleg a reggeli jéghideg miatt romlott el a torkom.  De már minden rendben :) Vigyáznunk kell arra is, hogy hidratáltak maradjunk, a suli mindekinek adott egy vizes palackot, és mindenhova magunkkal kell vinnünk, hogy nehogy kiszáradjunk. A jet lag még mindig tart, hajnalban ébredek, és délután már hullafáradt vagyok... Kedden vásárolni vittek bennünket Las Vegas Walmartjába. Sokkolt, hogy mennyire különbözik az amerikai és az európai szupermarket. 1.: Mindent csak nagy adagban lehet kapni (azt hiszem a sampon elég lesz fél évre), 2.: Szuper kedvesek az eladók, nem maradhatnak el a how are you? Preparing for college? Have fun. See you later. formulák. 3.: Villámgyorsan lehet bankkártyával fizetni. 4.: Az eladók elpakolnak helyetted a bevásárlószatyrokba.  A naptejet is melegen ajánlották, hogy szerezzünk be, mert Új-Mexikóban a legmagasabb a bőrrákosok aránya Észak-Amerikában. Szegény fehér bőrű én.. A kollégium rendkívül praktikusan van kialakítva, összehasonlíthatatlan azokkal, amiket eddig láttam. Általában ketten vagyunk egy szobában, de egy kis fal résszel el vagyunk szeparálva. Az ellátásra sem lehet panaszom, annyit, veszel és abból, amiből akarsz. Tengernyi zöldség, gyümölcs közül választhatunk, de a menüt mindig kombinálják a helyi jellegzetességekkel. Veszendőbe nem megy semmi, a suli diákjai irányítják a komposztálást.

Tantárgyválasztás

Az angol tesztem pretty good lett, a legmagasabb pontszám 31 volt, és az enyém 27 lett, ezért megpróbálkozom az anyanyelvi angol csoporttal. A matekom olyan lett, amilyet szerettem volna, így mehetek Standard Levelre. Ezenkívül Spanish Ab initio-t, emelt kémiát, bioszt és föcit választottam. Nem lesz egy leányálom, de ha Self-taught magyart vennék fel, hét tantárgyam lenne.

Programok

Szerda este megtanították a másodévesek a suli 3 táncát a Dance Fun keretében. Minden táncnál, és néha még közben is párt kellett váltanunk. Szégyenszemre nem tudtam megjegyezni mindegyik partnerem nevét :P

Pénteken felfedeztük a könyvárt, és nagy meglepetésemre másfél polcnyi magyar nyelvű könyvet találtam. Délután bevezettek bennünket a Wilderness rejtelmeibe: hogyan kell medvezsákot felszerelni, a szabadban szükségedet végezni a 7D szerint (desire, discover, dig, decompose, disguise, disinfect, describe) :P, rendesen elpakolni a túrazsákot, folyóvizet fertőtleníteni...

Szombaton 4 workshop közül kettőn kellett kötelezően részt venni, de szinte mindenki elment mind a négyre, és nem bántuk meg. Az első a las vegas-i lakosokkal való kommunikációról szólt, a második a diákok szervezte programokról, a harmadik a peer mediation (társakkal való kommunikáció, problémamegoldás), az utolsó pedig a nagy tömegek előtti megnyilatkozásról szólt. A workshopok után ún. CAS fair-t tartottak, a suliban fellelhető összes co-corricular activity-t bemutatták, és kérdezgethettünk is. Első félévben mindenkinek részt kell vennie a Wildernessen, választani kell egy iskola életével kapcsolatos feladatot (pl. komposztálás, konyhai munka, évkönyv szerkesztése), egy szociális activity-t (én az Alta Vista kórházban szeretnék dolgozni), egy sportot (Ballroom dance vagy Zumba, még nem döntöttem el), és még egyet az előző csoportokból.

Kapcsolat a helyiekkel

Las Vegasba hetente többször indul buszjárat a sulitól, de a sportosabbak bicajjal is mehetnek. A városban állítólag (még csak a Walmartban voltam :P) rengeteg bolt, vendéglátóegység, két középiskola, egyetem, uszoda, stb. is található. A helyiekkel a diákok nagyon jó kapcsolatot ápolnak, a város életében részt veszünk koncertekkel, kórházi munkával vagy éppen a hajléktalan szállón való munkával.

Környezet, felszerelés

A sivatag és a hegyek találkozásánál, nagy magasságban terül el Montezuma. Nagyrészt fenyőerdőket láttam eddig, ahol furcsa mód arra kell vigyáznod, hogy nehogy kaktuszba lépj... A suli főépülete tehát a kastély, amiben hotelszobák is vannak, ezenkívül természettudományos, nyelvi, matek, és IT, sportcentrum épületekkel folytathatnám a sort. A tanárok itt laknak velünk a campuson, együtt a családjukkal. Minden dormnak van egy felügyelője, a Kilimanjarónak a matek tanárnő, Shirleen. Montezuma a hőforrásairól is híres, mai napig látogatják a felüdülni vágyók, és mi is bármikor megmártózhatunk. Szerintem túl forró, nekem elég volt a lábamat leforrázni.

Jövő héten Philmontba, a világ legnagyobb kempingjébe megyünk, és Wildeness tripre.

Összességében jól érzem magam,  még mindent szoknom kell, de belejövök majd, mint kiskutya az ugatásba... :)  Itt szeretném még egyszer megköszönni a magyar válogatóbizottságnak, hogy ilyen fantasztikus lehetőséget kaptam!

Welcome MoJia-tól 1.

Welcome MoJia-tól 2.

I'm Réka from Hungary.

A hőforrásoknál Amyvel (Hong Kong), és Alea (Németország)

Medence :) 

Alea (Németország), Sara (Macedónia), Anna (Ausztria), jómagam

Homokóra- hadd fordítsam meg még egyszer indulás előtt, ha már felgyorsítani nem tudom a homokszemek pergését!

Furcsán hangzik, ugye? Itt a célegyenesben, a kifutópálya kezdetén valami a gyomromat markolja. Egyszer azt kívánom, fogyna már el minél gyorsabban azaz utolsó pár szem homok, legyünk túl a várokozáson. Aztán meg minden kellemesből, ami szerethetővé teszi az otthonom még egy utolsót, csak ezt az utolsót kérném egy igazi nyári zivatart, kutyasétáltatást, gombaszedést, finom illatokat, megnyújtott estéket, tücsökciripelést…

Az, amiről az elmúlt évben még csak álmodoztam, majd hosszasan küzdöttem érte, most itt áll a küszöbön. Pontosabban én állok az ő küszöbén. Hamarosan találkozunk, és mindketten azon igyekszünk, hogy minél jobb benyomást tegyünk egymásra.

          Az utolsó bejegyzésem óta több, mint 2 hónap telt el, de nem azért csak most írok, mert eddig tartott amíg összegyűlt annyi esemény, amiről érdemes beszámolni, hanem azért, mert az előkészületekről összegezve szeretnék beszélni. A tanév rendkívül begyorsult áprilistól, az utolsó hetekben eszméltem rá, hogy ideje lélekben is búcsút vennem kedves iskolámtól. Osztálytársaim és (külön figyelemmel) az angolcsoport is segített ebben, nagyon kedvesen elbúcsúztattak (Rémi is már felkészült az útra, bár tart a reptéri csomagdobálástól :). A meghatódás a bizonyítványosztáson érkezett el, amikor osztályfőnököm is pát intett pár szívhez szóló szó kíséretében :) A suli vége után rögtön elérkezett a szülői napja, ahol jelenlegi és volt diákok illetve szüleik élményeit ismerhettük meg, majd egy közös ebéd keretében hivatalosan is átadásra kerültek az ösztöndíjak.

Az amerikai suli is felvette velem a kapcsolatot először email-ben, majd megérkezett a várva várt welcome package is. Egy köteg iratkupac átrágásán vagyunk túl, hivatali, orvosi, bevásárlós stb. ügyintézésen. A vízumomat is megkaptam, és el kell ismernem ezen az iraton van az eddigi legtűrhetőbb igazolványképem(!), annak ellenére hogy a követség photo booth-jában készült. Az amerikai nagykövetség lenyűgöző épülete előtt (amit kb 3 m magas, duplarácsos kerítés övez) gyönyörű kis park terül el, itt várakoztunk, amíg beengedtek.  Kár, hogy fényképet nem készíthettem a biztonsági intézkedések miatt. A vízuminterjú gyorsabban lezajlott, mint a postai ügyintézés (nem akarom a postát szidni, de tényleg), mindössze egy kérdést tett fel a konzul, és hangzott a megkönnyebbülést hozó „Enjoy your trip!”. Pár másodpercig még csak álltam az ablak előtt, és értelmesen néztem a konzulra, eltartott egy ideig, amíg felfogtam, hogy fél-1 perc beszélgetés után már megkaptam a vízumot. A konzul meg rajtam csodálkozott, hogy mért állok ott meglepődve…

Július 19-21 között került megrendezésre az idei gólyatábor Abádszalókon, amelyen a gólyák és ex-gólyák vettünk részt. A „beavatás” nagyon jól sikerült köszönhetően a szuper szervezésnek, és kitűnő társaságnak. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk a saját és mások tapasztalatain keresztül. Az uwc-s lét későbbi „stádiumairól” is egyre többet és többet tudtunk meg. Péntek este fürödtünk a Tisza-tóban, szombaton pedig evezős túrára indultunk. Nem gondoltam, hogy képes vagyok 9 km-t evezni (tudom, ez profik körében nem túl sok, de én jóformán még nem eveztem előtte sosem), viszont a csapatszellem segítségével sikerült! Útközben kis botanika és állattan órát is tartott a túravezető, megkóstoltuk a sulymot, és láttunk kárókatonát meg pocgémet is. A nyári rendes (többszöri) első napégésem sem maradt el természetesen :) Kalózos játék (többet nem árulok el róla), újabb fürdőzés, majd este lecsózás következett. Vasárnap búcsút vettünk egymástól, és este 8-ra már haza is értem (negyed egykor indult a vonat Abádszalókról).

A következő két hét a hogyan pakoljam bele az életemet 23+12 kg-nyi csomagba? kérdés körül fog forogni. Mivel Montezumában is 4 évszak van, nem spórolhatom meg egy évszak ruháit sem, sőt a hegyvidéki hatás miatt az extrémitásokat is észben kell tartanom (perzselő nyár, vacogtató, biztosan havas tél)… A túrafelszerelésem egy részét is csak kint tudom majd beszerezni a helyszűke miatt. A suli extra curricular programjairól és egyéb sajátságairól majd csak azután fogok írni, hogy a saját bőrömön is tapasztaltam őket :D

Új-Mexikó zászlója

Egy kis hangolódás Új-Mexikóra:

www.newmexico.org

Új-Mexikó 1912-ben lett hivatalosan is az USA része, 47-ként a tagállamok sorában. A zászló színei megegyeznek Spanyolországéival. A Zia napszimbólumot egykor az ősi zia pueblo-indiánok használták.

Montezuma Új-Mexikó északkeleti régiójában található, San Miguel County-ban. A megyeszékhely, Las Vegas (nem az a Las Vegas, az Kaliforniában van, ez a kistestvére J) a Montezumához legközelebb fekvő település.

Ez a videó pedig az egyik északi hegyvonulatot (Jemez) mutatja be flórástul, faunástul, történelmestül:

„Új-Mexikó a Sziklás-hegység legdélibb vonulatait és az azokhoz csatlakozó hatalmas táblás, enyhén lejtos fennsíkot foglalja magába.

A szintkülönbségek igen nagy eltérést mutatnak a területen. Legalacsonyabb pontja a Pecos- folyó mentén, mintegy 1000m, míg a legmagasabb pontja a Sziklás-hegységben található, a 4000m-es Wheeler Peak. Az állam területe kb. 315.000 km2 , és ezzel az 5. legnagyobb területu állam. Igen ritkán lakott, alig 2 millió ember él itt.

Új-Mexikó története

A Sziklás-hegység vidékét európai ember eloször a mai Új-Mexikó állam területén látta meg. Az elso európai felfedezok közé azok a spanyol hódítók tartoztak akik a legendás Sivola-ország és a hozzá tartozó 7 nagy város felkutatásának és valószínuleg kifosztásának szentelték az Új-Spanyolországban töltött éveket. 1539-42-ig tartó expedíció azonban igen nehéz körülmények között érte el célját. Az igen jól felszerelt 300 fős expedíció Hernando de Soto vezetésével Floridából indult el. Átvágták magukat az Appalache-hegységen, átkeltek a Mississippin míg végül elérték a Sziklás-hegységet. Mindezt állandó harcok közepette tették amiben elpusztult az emberek kétharmada. Maga Soto 1542-ben mocsárláz áldozata lett, míg a megmaradt emberek Mexikóba jutottak.

Sivola és a hét város legendája azonban tovább élt. Nunez Cabeza de Vaca és társa akik egy expedíció megmaradt hírnökei gyalogszerrel tették meg a Florida - California utat. Ok szintén nagy városokról számoltak be. A legenda tehát beigazolódni látszott és ennek megoldása érdekében Coronado szintén a városokat kutatta. A Colorado-platón talált is egy várost és több kisebb települést, a várost a spanyolok Pueblonak nevezték el. Ezután az expedíció délnek vette az irányt és több hónapig a Pecos-folyó mentén kutatott még 1542-ben visszatért Mexikóba. Mivel a felfedezok aranyat és más értékes dolgot nem találtak a területet jó ideig békén hagyták. Az egyébként is heves indián törzsek miatt csak az 1700-as évek elejére állt be a teljes spanyol uralom.

Új-Mexikó címere

A XIX. század elején az amerikai hadsereg Zebulon Pike hadnagyot küldte a terület felderítésére, mivel az amerikaiak saját tulajdonuknak tekintették. Egészen 1846-ig spanyol uralom alatt volt a terület míg nem egy 2000 fős amerikai hadsereg bevonult Santa Fé-be. 1848-ban kötötték meg a békét melyben véglegesen az Amerikai Egyesült Államokhoz csatolták a területet. A területek egy részét Mexikótól és Texastól vásárolták. A ritkán lakott vidéken csak lassan indult meg a fejlodés. A polgárháború idején texasi csapatok törtek be, hogy a déli Konföderációhoz csatolják, de a helyszínre érkezo északi csapatok visszaverték oket. 1867-ben Geronimo apacs törzsfonök felkelése söpört végig az államon. Ezt azonban a számbeli és technikai fölényét kihasználó amerikai hadsereg rövidesen leverte. Ekkorra épült ki az elso igen fontos vasútvonal, a Santa Fé Railroad.

Az állam közepén található a White Sands National Monument. Ennek érdekessége, hogy 100.000 holdon fehér homok borítja a tájat. A fehér homok a közeli hegyek lepusztulási terméke és a sivatag közepén található idoszakos tóban felhalmozódott. Nyaranta ez a tó kiszárad és a szél szétteríti a homokot a környéken. A White Sands nevezetessége a Trinity Hole. Ez egy hatalmas kráter a sivatagban ahol az elso kísérleti atomrobbantást végezték A robbantás helyszíne ma is zárt terület, ahol mindmáig folynak katonai kísérletek. Évente egyszer látogatást lehet tenni a kráterhez és a katonai támaszpont kapui is megnyílnak.

Az állam bovelkedik természeti látványosságokban is. A Rio Grande völgyétol északnyugatra található egy több mint 2 millió holdas erdoség, ami az apacsok végso menedéke volt a fehérek elöl. Ez a Gila National Forest. Az erdoségben a fehér ember megjelenése elott indián barlanglakások illetve települések (pueblók) álltak, mely a kincseket rejto városok legendájának alapjait képzik.

Nem csak természeti, hanem történelmi örökségben is bovelkedik a terület. Ilyen az egykori indián fováros, Gallup városa, az arizonai határ mentén. Ez az osi indián város a navajók, hopik és más törzsek központja volt, ahol ma is évente egyszer összegyulnek a különbözo törzsek. A gallupi indián ünnepet minden évben augusztusban rendezik meg, amikor is húsz-, harmincezer indián gyulik össze négy napra. Van az ünnepben már némi üzleti jelleg is, lassan inkább turisztikai nevezetesség nem pedig ünnep. Itt található az Indián Kultúra múzeuma is. Ma mintegy százezer navajó él Bosque Redondo közelében egy hatalmas rezervátumban.

Galluptól kétszáz kilométerre keletre található Új-Mexikó legnagyobb városa a félmilliós Albuquerque. Itt található az állam legszebb egyeteme a University of Mexico, mely sajátosan foglalja magába a mai modern és a régi indián építészeti vonásokat. A város fölé háromezer méter magas hegyek emelkednek, ami rengeteg turistát vonz a környékre. De látható még itt háromszáz éves spanyol missziós templom is, valamint már az 1300-as években is lakott indián településmaradvány is. Az egykori feljegyzések szerint ezt több éves aszály miatt kellett az indiánoknak elhagyniuk. Az állam fovárosa, Santa Fé, innen északkeleti irányban fekszik. Santa Fé az államok legrégebbi fovárosa, már 1610-ben közigazgatási székhellyé tették meg a spanyol gyarmatosítók. Ez volt a központja az indiánok elleni harcnak, valamint fontos vasútvonal is áthalad a városon. A belváros megorizte a múltat. Az új épületek szépen harmonizálnak a régi emlékekkel. Építészetében spanyol-mexikói-indián-amerikai jegyek keverednek.

A régió legeldugottabb és legtitokzatosabb városa Los Alamos, amelyet 1942 óta fizikusok leptek el, köztük Teller Ede és Szilárd Leo. Az itt készített atombombát a már fentebb említett White Sands-nél próbáltak ki. Ma tudományos kutatóváros.”

Forrás:  http://www.antiskola.eu/hu/ (Khm..khm..)

A forrásszövegben található gépelési hibákért én kérek elnézést.

A blog hátterében lévő paprika nem felpaprikázott hangulatra utal, hanem egy kis kapcsot képez Magyarország és Új-Mexikó között; amíg mi a kalocsaira és szögedire, ők a csilire esküsznek, hatalmas területeken termesztik.

A következő bejegyzés több ezer kilométer magasságban fog születni, augusztus 19-én, ha minden összejön. :)