Furcsán hangzik, ugye? Itt a
célegyenesben, a kifutópálya kezdetén valami a gyomromat markolja. Egyszer azt
kívánom, fogyna már el minél gyorsabban azaz utolsó pár szem homok, legyünk túl
a várokozáson. Aztán meg minden kellemesből, ami szerethetővé teszi az otthonom
még egy utolsót, csak ezt az utolsót kérném egy igazi nyári zivatart, kutyasétáltatást,
gombaszedést, finom illatokat, megnyújtott estéket, tücsökciripelést…
Az, amiről az elmúlt évben még csak
álmodoztam, majd hosszasan küzdöttem érte, most itt áll a küszöbön. Pontosabban
én állok az ő küszöbén. Hamarosan találkozunk, és mindketten azon igyekszünk,
hogy minél jobb benyomást tegyünk egymásra.
Az utolsó bejegyzésem óta több, mint 2
hónap telt el, de nem azért csak most írok, mert eddig tartott amíg összegyűlt
annyi esemény, amiről érdemes beszámolni, hanem azért, mert az előkészületekről
összegezve szeretnék beszélni. A tanév rendkívül begyorsult áprilistól, az
utolsó hetekben eszméltem rá, hogy ideje lélekben is búcsút vennem kedves
iskolámtól. Osztálytársaim és (külön figyelemmel) az angolcsoport is segített
ebben, nagyon kedvesen elbúcsúztattak (Rémi is már felkészült az útra, bár tart
a reptéri csomagdobálástól :). A meghatódás
a bizonyítványosztáson érkezett el, amikor osztályfőnököm is pát intett pár
szívhez szóló szó kíséretében :) A suli vége
után rögtön elérkezett a szülői napja, ahol jelenlegi és volt diákok illetve
szüleik élményeit ismerhettük meg, majd egy közös ebéd keretében hivatalosan is
átadásra kerültek az ösztöndíjak.
Az amerikai suli is felvette velem a
kapcsolatot először email-ben, majd megérkezett a várva várt welcome package
is. Egy köteg iratkupac átrágásán vagyunk túl, hivatali, orvosi, bevásárlós stb.
ügyintézésen. A vízumomat is megkaptam, és el kell ismernem ezen az iraton van
az eddigi legtűrhetőbb igazolványképem(!), annak ellenére hogy a követség photo
booth-jában készült. Az amerikai nagykövetség lenyűgöző épülete előtt (amit kb
3 m magas, duplarácsos kerítés övez) gyönyörű kis park terül el, itt
várakoztunk, amíg beengedtek. Kár, hogy
fényképet nem készíthettem a biztonsági intézkedések miatt. A vízuminterjú
gyorsabban lezajlott, mint a postai ügyintézés (nem akarom a postát szidni, de
tényleg), mindössze egy kérdést tett fel a konzul, és hangzott a
megkönnyebbülést hozó „Enjoy your trip!”. Pár másodpercig még csak álltam az
ablak előtt, és értelmesen néztem a konzulra, eltartott egy ideig, amíg
felfogtam, hogy fél-1 perc beszélgetés után már megkaptam a vízumot. A konzul
meg rajtam csodálkozott, hogy mért állok ott meglepődve…
Július 19-21 között került megrendezésre
az idei gólyatábor Abádszalókon, amelyen a gólyák és ex-gólyák vettünk részt. A
„beavatás” nagyon jól
sikerült köszönhetően a szuper szervezésnek, és kitűnő társaságnak. Rengeteg
élménnyel gazdagodtunk a saját és mások tapasztalatain keresztül. Az uwc-s lét
későbbi „stádiumairól” is egyre többet és többet tudtunk meg. Péntek este
fürödtünk a Tisza-tóban, szombaton pedig evezős túrára indultunk. Nem
gondoltam, hogy képes vagyok 9 km-t evezni (tudom, ez profik körében nem túl
sok, de én jóformán még nem eveztem előtte sosem), viszont a csapatszellem
segítségével sikerült! Útközben kis botanika és állattan órát is tartott a
túravezető, megkóstoltuk a sulymot, és láttunk kárókatonát meg pocgémet is. A
nyári rendes (többszöri) első napégésem sem maradt el természetesen :) Kalózos játék (többet nem árulok
el róla), újabb fürdőzés, majd este lecsózás következett. Vasárnap búcsút
vettünk egymástól, és este 8-ra már haza is értem (negyed egykor indult a vonat
Abádszalókról).
A következő két hét a hogyan pakoljam
bele az életemet 23+12 kg-nyi csomagba? kérdés körül fog forogni. Mivel
Montezumában is 4 évszak van, nem spórolhatom meg egy évszak ruháit sem, sőt a
hegyvidéki hatás miatt az extrémitásokat is észben kell tartanom (perzselő
nyár, vacogtató, biztosan havas tél)… A túrafelszerelésem egy részét is csak kint
tudom majd beszerezni a helyszűke miatt. A suli extra curricular programjairól
és egyéb sajátságairól majd csak azután fogok írni, hogy a saját bőrömön is
tapasztaltam őket :D |
| Új-Mexikó zászlója |
Egy
kis hangolódás Új-Mexikóra:
Új-Mexikó 1912-ben lett hivatalosan is az USA része, 47-ként a tagállamok sorában. A zászló színei megegyeznek Spanyolországéival. A Zia napszimbólumot egykor az ősi zia
pueblo-indiánok használták.
Montezuma
Új-Mexikó északkeleti régiójában található, San Miguel County-ban. A
megyeszékhely, Las Vegas (nem az a Las Vegas, az Kaliforniában van, ez a
kistestvére J) a Montezumához
legközelebb fekvő település.
Ez
a videó pedig az egyik északi hegyvonulatot (Jemez) mutatja be flórástul, faunástul,
történelmestül:
„Új-Mexikó a Sziklás-hegység legdélibb
vonulatait és az azokhoz csatlakozó hatalmas táblás, enyhén lejtos fennsíkot
foglalja magába.
A
szintkülönbségek igen nagy eltérést mutatnak a területen. Legalacsonyabb pontja
a Pecos- folyó mentén, mintegy 1000m, míg a legmagasabb pontja a
Sziklás-hegységben található, a 4000m-es Wheeler Peak. Az állam területe kb.
315.000 km2 , és ezzel az 5. legnagyobb területu állam. Igen ritkán lakott,
alig 2 millió ember él itt.
Új-Mexikó története
A
Sziklás-hegység vidékét európai ember eloször a mai Új-Mexikó állam területén
látta meg. Az elso európai felfedezok közé azok a spanyol hódítók tartoztak
akik a legendás Sivola-ország és a hozzá tartozó 7 nagy város felkutatásának és
valószínuleg kifosztásának szentelték az Új-Spanyolországban töltött éveket.
1539-42-ig tartó expedíció azonban igen nehéz körülmények között érte el célját.
Az igen jól felszerelt 300 fős expedíció Hernando de Soto vezetésével
Floridából indult el. Átvágták magukat az Appalache-hegységen, átkeltek a
Mississippin míg végül elérték a Sziklás-hegységet. Mindezt állandó harcok
közepette tették amiben elpusztult az emberek kétharmada. Maga Soto 1542-ben
mocsárláz áldozata lett, míg a megmaradt emberek Mexikóba jutottak.
Sivola
és a hét város legendája azonban tovább élt. Nunez Cabeza de Vaca és társa akik
egy expedíció megmaradt hírnökei gyalogszerrel tették meg a Florida -
California utat. Ok szintén nagy városokról számoltak be. A legenda tehát
beigazolódni látszott és ennek megoldása érdekében Coronado szintén a városokat
kutatta. A Colorado-platón talált is egy várost és több kisebb települést, a
várost a spanyolok Pueblonak nevezték el. Ezután az expedíció délnek vette az
irányt és több hónapig a Pecos-folyó mentén kutatott még 1542-ben visszatért
Mexikóba. Mivel a felfedezok aranyat és más értékes dolgot nem találtak a
területet jó ideig békén hagyták. Az egyébként is heves indián törzsek miatt
csak az 1700-as évek elejére állt be a teljes spanyol uralom.
 |
| Új-Mexikó címere |
A XIX.
század elején az amerikai hadsereg Zebulon Pike hadnagyot küldte a terület
felderítésére, mivel az amerikaiak saját tulajdonuknak tekintették. Egészen
1846-ig spanyol uralom alatt volt a terület míg nem egy 2000 fős amerikai
hadsereg bevonult Santa Fé-be. 1848-ban kötötték meg a békét melyben véglegesen
az Amerikai Egyesült Államokhoz csatolták a területet. A területek egy részét
Mexikótól és Texastól vásárolták. A ritkán lakott vidéken csak lassan indult
meg a fejlodés. A polgárháború idején texasi csapatok törtek be, hogy a déli
Konföderációhoz csatolják, de a helyszínre érkezo északi csapatok visszaverték
oket. 1867-ben Geronimo apacs törzsfonök felkelése söpört végig az államon. Ezt
azonban a számbeli és technikai fölényét kihasználó amerikai hadsereg rövidesen
leverte. Ekkorra épült ki az elso igen fontos vasútvonal, a Santa Fé Railroad.
Az állam
közepén található a White Sands National Monument. Ennek érdekessége, hogy
100.000 holdon fehér homok borítja a tájat. A fehér homok a közeli hegyek
lepusztulási terméke és a sivatag közepén található idoszakos tóban
felhalmozódott. Nyaranta ez a tó kiszárad és a szél szétteríti a homokot a
környéken. A White Sands nevezetessége a Trinity Hole. Ez egy hatalmas kráter a
sivatagban ahol az elso kísérleti atomrobbantást végezték A robbantás helyszíne
ma is zárt terület, ahol mindmáig folynak katonai kísérletek. Évente egyszer
látogatást lehet tenni a kráterhez és a katonai támaszpont kapui is megnyílnak.
Az
állam bovelkedik természeti látványosságokban is. A Rio Grande völgyétol
északnyugatra található egy több mint 2 millió holdas erdoség, ami az apacsok
végso menedéke volt a fehérek elöl. Ez a Gila National Forest. Az erdoségben a
fehér ember megjelenése elott indián barlanglakások illetve települések
(pueblók) álltak, mely a kincseket rejto városok legendájának alapjait képzik.
Nem
csak természeti, hanem történelmi örökségben is bovelkedik a terület. Ilyen az
egykori indián fováros, Gallup városa, az arizonai határ mentén. Ez az osi
indián város a navajók, hopik és más törzsek központja volt, ahol ma is évente
egyszer összegyulnek a különbözo törzsek. A gallupi indián ünnepet minden évben
augusztusban rendezik meg, amikor is húsz-, harmincezer indián gyulik össze
négy napra. Van az ünnepben már némi üzleti jelleg is, lassan inkább
turisztikai nevezetesség nem pedig ünnep. Itt található az Indián Kultúra
múzeuma is. Ma mintegy százezer navajó él Bosque Redondo közelében egy hatalmas
rezervátumban.
Galluptól
kétszáz kilométerre keletre található Új-Mexikó legnagyobb városa a félmilliós
Albuquerque. Itt található az állam legszebb egyeteme a University of Mexico,
mely sajátosan foglalja magába a mai modern és a régi indián építészeti
vonásokat. A város fölé háromezer méter magas hegyek emelkednek, ami rengeteg
turistát vonz a környékre. De látható még itt háromszáz éves spanyol missziós
templom is, valamint már az 1300-as években is lakott indián településmaradvány
is. Az egykori feljegyzések szerint ezt több éves aszály miatt kellett az
indiánoknak elhagyniuk. Az állam fovárosa, Santa Fé, innen északkeleti irányban
fekszik. Santa Fé az államok legrégebbi fovárosa, már 1610-ben közigazgatási
székhellyé tették meg a spanyol gyarmatosítók. Ez volt a központja az indiánok
elleni harcnak, valamint fontos vasútvonal is áthalad a városon. A belváros
megorizte a múltat. Az új épületek szépen harmonizálnak a régi emlékekkel.
Építészetében spanyol-mexikói-indián-amerikai jegyek keverednek.
A
régió legeldugottabb és legtitokzatosabb városa Los Alamos, amelyet 1942 óta
fizikusok leptek el, köztük Teller Ede és Szilárd Leo. Az itt készített
atombombát a már fentebb említett White Sands-nél próbáltak ki. Ma tudományos
kutatóváros.”
A forrásszövegben található gépelési hibákért
én kérek elnézést.
A blog hátterében lévő paprika nem felpaprikázott hangulatra utal, hanem egy kis kapcsot képez Magyarország és Új-Mexikó között; amíg mi a kalocsaira és szögedire, ők a csilire esküsznek, hatalmas területeken termesztik.
A következő bejegyzés több ezer kilométer magasságban fog születni, augusztus 19-én, ha minden összejön. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése