Múlt hét vasárnap a Music from Angel Fire csodás koncertjének lehettem fültanúja a kastélyban. Profi kamarazenekarok adtak elő klasszikus műveket és saját szerzeményeket. És mit ad Isten, az egyik zenekar kürtöse magyar volt, váltottunk pár szót. Nagyon jól esett az anyanyelvemen megszólalni, de nem ment olyan könnyedén, át kell váltani a gondolkodásmódodat.
Kedden Philmontba, a világ legnagyobb cserkésztáborába indultunk. Két személyes, vaságyas sátrakban aludtunk. Philmont még inkább sivatagos helyen található, mint Montezuma, így az éjszakát végigvacogtam. Minden a bőröndömben fellelhető ruhát magamra vettem, de mivel alig segített valamit, kikönyörögtem még egy takarót a hálózsákomon kívül. A fürdők kellemes meglepetést okoztak, lényegében olyan tiszták és modernek voltak, mint némely szállodafürdő. Figyelmeztettek bennünket, hogy a táborban fokozott medveveszély van, ezért esténként be kellett adnunk az illatosított dolgainkat (fogkrém, napkrém, dezodor...), hogy elkerüljük a váratlan látogatókat a sátrainkban. Első éjszaka gyanakodva ugyan, de kimerészkedtem a sátorból, minden lépésemnél körülnézve, hogy nem-e leselkedik valahol egy éhes négylábú. Hajnal felé elég furcsa hangokat hallottam, és később megerősítették, hogy éjszaka valóban járt medve a táborban. Philmont az off campus orientaion része, rengeteg választható és kötelező workshoppal, mint: karkötőkészítés, szusikészítés, self-reflection time (elvonulsz a mesés mediterrán stílusú kert egy eldugott árnyas zugába, és őzszemek kereszttüzében megírod az uwc-ben töltött másfél heted memoárját), cross-cultural story telling, music jam, filmnézés. Második este 3 kínai társamnak tanítottam meg a magyar kártya csínját-bínját, a zsírozást :) Az utolsó nap egy café és "a rituálé" tette fel a pontot az i-re, amikor jelképsen befogadtak bennünket az uwc közösségébe. A szertartás egy része a csillagos ég alatt zajlott (még a Tejutat is tisztán lehet látni Philmontból) és rednkívül megható volt.
Az orientáció alatt 4 csoportba osztották az elsőéveseket. Én a C-be kerültem, ami annyit jelent, hogy nem Philmont előtt, hanem közvetlen utána indultam Wilderness-re. Philmont 3. napján hajnali ötkor ébresztettek, irány vissza a campus, és 9 körül indulás Ghost Ranch, a túra helyszíne. A nagyobb csoportokat továbbosztották kisebb, 7 fős csoportokra. Minden kis túracsoportot 3 másodéves és egy felnőtt vezetett. Mindenki más útvonalat járt be, de a cél közös volt. Az én csoportom például eleve máshonnan indult, mint a többi, a Martinez kanyon volt a tervezett útvonalunk. A felszerelés is megér egy misét. 3 másfél literes vizes palackot, ételt, hálózsákot, ruhát, esőnadrágot, esőkabátot, fejlámpát, stb. cipeltünk. A túra előtt féltem, hogy a 15 kg-ot nem fogom bírni, de olyan túrazsákokat kaptunk, amiket be lehet állítani úgy, hogy a csípődre tegye a súlyt, és ne a válladra. Fizikailag nem terhelt meg annyira, ez köszönhető a túrabotoknak is. Első nap picivel kevesebb, mint 4 mérföldet tettünk meg, majd le kellett táboroznunk, mert az egyik társunk beteg lett. Második nap a táborhelyet nem változtattuk meg, csak egy Day Hike -ra indultunk. Harmadik nap pedig visszaindultunk azon az úton, amin érkeztünk. Első este egy zivatar nehezítette meg a dolgunkat. Mivel a sátor tkp. csak fedelet adott, nem sok száraz hely maradt az alvásra. Az alvóhelyet völgyben vertük fel, a konyhát pedig az alvóhelytől megfelelő távolságban kell felállítani a medvék miatt. A medvék ellen medvezsákot is felszereltünk. A Wildernessek életének elengedhetetlen része a first aid, spice és shit kit. Igen, shit kit :)
Szombaton visszaindultunk a campusra. Este egy Új-Mexikó zenei életéről szóló zenés-tánctanítós programon vettem részt, utána pedig a nyár utolsó partyján, a Beach Party-n :)
Vasárnap este az évnyitóra került sor. A kastély étkezőjében tartották, mindenki beöltözött a népviseletébe és igyekezett minél több embert lencsevégre keríteni. Az ünnepélyes vacsora során a másodévesek bevonultak az országuk zászlajával, a suli igazgatója beszéddel köszöntötte az újoncokat és a diákok zenés produkciókkal léptek fel.
Hétfőn itt is elkezdődött az academic year. Un. kódjaink vannak, ami azt jelenti, hogy minden tantárgyból 3 óránk van egy héten, 2 85-perces és egy 45 perces. Összesen 7 kód van, amiből az egyik free code, hogyha nincs hetedik tantárgyad. Eléggé pechem van, mert a free kódom E, és az összes többi esetén a hét egyik napján tovább alhatsz, kivéve ezt. Nekem a lyukas óráim órák közben vannak. Persze ennek is megvan a maga előnye. A tanulás az angol miatt nehéz lesz kezdetben (remélem csak kezdetben), utána pedig már nem az angol, hanem a tananyag miatt. Az English A Language és Literature SL miatt aggódok legjobban.
A mai szép napon egy mexikói őslakos közösség látogatta meg a campust és meséltek a kultúrájukról. Este a mindennapjaikról szóló fotókiállításra is elmehetünk, holnap pedig egy általuk tartott workshopra.
A CAS-eket már nagyon várom, főként a kórházi gyakorlatot. 8-szoros volt a túljelentkezés, így meginterjúztattak bennünket, és szerencsére megkaptam a 3 hely egyikét:)
A honvágy fázisába mindenki máskor érkezik. Én most értem erre a pontra. Hiányoztok.... Nagyon...Minden költői kép és megfogalmazás nélkül...A maga puszta valóságában.
Az orientáció alatt 4 csoportba osztották az elsőéveseket. Én a C-be kerültem, ami annyit jelent, hogy nem Philmont előtt, hanem közvetlen utána indultam Wilderness-re. Philmont 3. napján hajnali ötkor ébresztettek, irány vissza a campus, és 9 körül indulás Ghost Ranch, a túra helyszíne. A nagyobb csoportokat továbbosztották kisebb, 7 fős csoportokra. Minden kis túracsoportot 3 másodéves és egy felnőtt vezetett. Mindenki más útvonalat járt be, de a cél közös volt. Az én csoportom például eleve máshonnan indult, mint a többi, a Martinez kanyon volt a tervezett útvonalunk. A felszerelés is megér egy misét. 3 másfél literes vizes palackot, ételt, hálózsákot, ruhát, esőnadrágot, esőkabátot, fejlámpát, stb. cipeltünk. A túra előtt féltem, hogy a 15 kg-ot nem fogom bírni, de olyan túrazsákokat kaptunk, amiket be lehet állítani úgy, hogy a csípődre tegye a súlyt, és ne a válladra. Fizikailag nem terhelt meg annyira, ez köszönhető a túrabotoknak is. Első nap picivel kevesebb, mint 4 mérföldet tettünk meg, majd le kellett táboroznunk, mert az egyik társunk beteg lett. Második nap a táborhelyet nem változtattuk meg, csak egy Day Hike -ra indultunk. Harmadik nap pedig visszaindultunk azon az úton, amin érkeztünk. Első este egy zivatar nehezítette meg a dolgunkat. Mivel a sátor tkp. csak fedelet adott, nem sok száraz hely maradt az alvásra. Az alvóhelyet völgyben vertük fel, a konyhát pedig az alvóhelytől megfelelő távolságban kell felállítani a medvék miatt. A medvék ellen medvezsákot is felszereltünk. A Wildernessek életének elengedhetetlen része a first aid, spice és shit kit. Igen, shit kit :)
Vasárnap este az évnyitóra került sor. A kastély étkezőjében tartották, mindenki beöltözött a népviseletébe és igyekezett minél több embert lencsevégre keríteni. Az ünnepélyes vacsora során a másodévesek bevonultak az országuk zászlajával, a suli igazgatója beszéddel köszöntötte az újoncokat és a diákok zenés produkciókkal léptek fel.
Hétfőn itt is elkezdődött az academic year. Un. kódjaink vannak, ami azt jelenti, hogy minden tantárgyból 3 óránk van egy héten, 2 85-perces és egy 45 perces. Összesen 7 kód van, amiből az egyik free code, hogyha nincs hetedik tantárgyad. Eléggé pechem van, mert a free kódom E, és az összes többi esetén a hét egyik napján tovább alhatsz, kivéve ezt. Nekem a lyukas óráim órák közben vannak. Persze ennek is megvan a maga előnye. A tanulás az angol miatt nehéz lesz kezdetben (remélem csak kezdetben), utána pedig már nem az angol, hanem a tananyag miatt. Az English A Language és Literature SL miatt aggódok legjobban.
A mai szép napon egy mexikói őslakos közösség látogatta meg a campust és meséltek a kultúrájukról. Este a mindennapjaikról szóló fotókiállításra is elmehetünk, holnap pedig egy általuk tartott workshopra.
A CAS-eket már nagyon várom, főként a kórházi gyakorlatot. 8-szoros volt a túljelentkezés, így meginterjúztattak bennünket, és szerencsére megkaptam a 3 hely egyikét:)
A honvágy fázisába mindenki máskor érkezik. Én most értem erre a pontra. Hiányoztok.... Nagyon...Minden költői kép és megfogalmazás nélkül...A maga puszta valóságában.
