Wild West Enchantment: Welcome

A kastély

És már vasárnap van! Rendkívül gyorsan repül az idő... Másfél hete még otthon pakoltam a bőröndömet, meglehetősen rossz lelki és mentális állapotban köszönhetően a súlykorlátnak és a hiányzó felszerelésnek. Szombaton reggel indultunk autóval Łódzba, az egyik évfolyamtársammal találkoztam még mielőtt elrepültünk volna. Hétfőn hajnali negyed kettőkor keltem, fél háromkor indultunk tovább Varsóba , és 6:50-kor már a gépen ültem. A reptéren rendesek voltak hozzám, a 12,8 kg-os kézi poggyászomnak, hegedűmnek, és az elvileg már fel nem engedhető harmadik táskámnak megkegyelmeztek. Air France-szal repültünk Párizsig, ahol kiderült, hogy késni fog a Salt Lake City-be induló gépünk. Never mind, we'll manage... Legalábbis azt hittem.. Párizsban összefutottunk 3 dán évfolyamtársammal is. A tengerentúli járaton a 10 és fél órát még úgyis nehezen viseltem, hogy közben folyton azon fáradozott a legénység, hogy minél kellemesebbé tegyék az utunkat. Kaptunk párnát, takarót, szuper ebédet, és uzsonnaszerűséget (az adag vacsorának is elment volna) kétszer is. A menüt is kiválaszthattuk előre az interneten... 4 filmet is levetítettek, mind tipikus amcsi movie :) Salt Lake City-be késve érkeztünk, átrohantunk az ellenőrzéseken, futottunk, tényleg mindent megtettünk, még kiabáltunk és integettünk is a hölgynek, aki a connecting flightokra terelte a népet, de 5 m-rel a cél előtt becsapta előttünk az ajtót, és elment... Pech... Miután visszajött persze elnézést kért, de ez rajtunk nem sokat segített. 7 órát kellett dekkolnunk a következő járatig, ami este 10-kor indult. Ekkor már a fáradtságnak azon a szintjén voltunk, hogy a reptér padlóján vettetünk ágyat, és próbáltunk aludni. Éjféltájt értünk Albuquerquebe, a suli minibuszt küldött értünk. Hajnali 3-kor parkolt le a késők járata a suli udvarán, utolsóként érkeztünk. Számoljunk csak! Ekkor már kb. 33 órája nem aludtam. A roomiem szuper rendes volt, és megvárt. Hihetetlen milyen nyitottsággal fogadtak bennünket. A Kilimanjaro dormba kerültem (összesen 6 dorm van, egy fiú és egy lány a kastélyban, és még 2 másik lány, és fiú lejjebb, a sportpálya körül) és a szobatársam egy kínai lány. Az ablakom a sportpályára és a környező hegyekre néz. Kedden szellemként jártam-keltem az alváshiány miatt. Rengeteg ismerkedős feladat, a sulit bemutató előadások, hallway-meetingek, stb. az elmúlt hét mérlege.

Az éghajlat sokkal sokkal szárazabb, mint otthon, ráadásul a magasságkülönbség is megterhelő- egyrészt a kevesebb oxigén, másrészt az erősebben sütő nap miatt. Csütörtökre le is betegedtem, valószínűleg a reggeli jéghideg miatt romlott el a torkom. De már minden rendben :) Vigyáznunk kell arra is, hogy hidratáltak maradjunk, a suli mindekinek adott egy vizes palackot, és mindenhova magunkkal kell vinnünk, hogy nehogy kiszáradjunk. A jet lag még mindig tart, hajnalban ébredek, és délután már hullafáradt vagyok... Kedden vásárolni vittek bennünket Las Vegas Walmartjába. Sokkolt, hogy mennyire különbözik az amerikai és az európai szupermarket. 1.: Mindent csak nagy adagban lehet kapni (azt hiszem a sampon elég lesz fél évre), 2.: Szuper kedvesek az eladók, nem maradhatnak el a how are you? Preparing for college? Have fun. See you later. formulák. 3.: Villámgyorsan lehet bankkártyával fizetni. 4.: Az eladók elpakolnak helyetted a bevásárlószatyrokba. A naptejet is melegen ajánlották, hogy szerezzünk be, mert Új-Mexikóban a legmagasabb a bőrrákosok aránya Észak-Amerikában. Szegény fehér bőrű én.. A kollégium rendkívül praktikusan van kialakítva, összehasonlíthatatlan azokkal, amiket eddig láttam. Általában ketten vagyunk egy szobában, de egy kis fal résszel el vagyunk szeparálva. Az ellátásra sem lehet panaszom, annyit, veszel és abból, amiből akarsz. Tengernyi zöldség, gyümölcs közül választhatunk, de a menüt mindig kombinálják a helyi jellegzetességekkel. Veszendőbe nem megy semmi, a suli diákjai irányítják a komposztálást.

Tantárgyválasztás

Az angol tesztem pretty good lett, a legmagasabb pontszám 31 volt, és az enyém 27 lett, ezért megpróbálkozom az anyanyelvi angol csoporttal. A matekom olyan lett, amilyet szerettem volna, így mehetek Standard Levelre. Ezenkívül Spanish Ab initio-t, emelt kémiát, bioszt és föcit választottam. Nem lesz egy leányálom, de ha Self-taught magyart vennék fel, hét tantárgyam lenne.

Programok

Szerda este megtanították a másodévesek a suli 3 táncát a Dance Fun keretében. Minden táncnál, és néha még közben is párt kellett váltanunk. Szégyenszemre nem tudtam megjegyezni mindegyik partnerem nevét :P

Pénteken felfedeztük a könyvárt, és nagy meglepetésemre másfél polcnyi magyar nyelvű könyvet találtam. Délután bevezettek bennünket a Wilderness rejtelmeibe: hogyan kell medvezsákot felszerelni, a szabadban szükségedet végezni a 7D szerint (desire, discover, dig, decompose, disguise, disinfect, describe) :P, rendesen elpakolni a túrazsákot, folyóvizet fertőtleníteni...

Szombaton 4 workshop közül kettőn kellett kötelezően részt venni, de szinte mindenki elment mind a négyre, és nem bántuk meg. Az első a las vegas-i lakosokkal való kommunikációról szólt, a második a diákok szervezte programokról, a harmadik a peer mediation (társakkal való kommunikáció, problémamegoldás), az utolsó pedig a nagy tömegek előtti megnyilatkozásról szólt. A workshopok után ún. CAS fair-t tartottak, a suliban fellelhető összes co-corricular activity-t bemutatták, és kérdezgethettünk is. Első félévben mindenkinek részt kell vennie a Wildernessen, választani kell egy iskola életével kapcsolatos feladatot (pl. komposztálás, konyhai munka, évkönyv szerkesztése), egy szociális activity-t (én az Alta Vista kórházban szeretnék dolgozni), egy sportot (Ballroom dance vagy Zumba, még nem döntöttem el), és még egyet az előző csoportokból.

Kapcsolat a helyiekkel

Las Vegasba hetente többször indul buszjárat a sulitól, de a sportosabbak bicajjal is mehetnek. A városban állítólag (még csak a Walmartban voltam :P) rengeteg bolt, vendéglátóegység, két középiskola, egyetem, uszoda, stb. is található. A helyiekkel a diákok nagyon jó kapcsolatot ápolnak, a város életében részt veszünk koncertekkel, kórházi munkával vagy éppen a hajléktalan szállón való munkával.

Környezet, felszerelés

A sivatag és a hegyek találkozásánál, nagy magasságban terül el Montezuma. Nagyrészt fenyőerdőket láttam eddig, ahol furcsa mód arra kell vigyáznod, hogy nehogy kaktuszba lépj... A suli főépülete tehát a kastély, amiben hotelszobák is vannak, ezenkívül természettudományos, nyelvi, matek, és IT, sportcentrum épületekkel folytathatnám a sort. A tanárok itt laknak velünk a campuson, együtt a családjukkal. Minden dormnak van egy felügyelője, a Kilimanjarónak a matek tanárnő, Shirleen. Montezuma a hőforrásairól is híres, mai napig látogatják a felüdülni vágyók, és mi is bármikor megmártózhatunk. Szerintem túl forró, nekem elég volt a lábamat leforrázni.

Jövő héten Philmontba, a világ legnagyobb kempingjébe megyünk, és Wildeness tripre.

Összességében jól érzem magam, még mindent szoknom kell, de belejövök majd, mint kiskutya az ugatásba... :) Itt szeretném még egyszer megköszönni a magyar válogatóbizottságnak, hogy ilyen fantasztikus lehetőséget kaptam!